Rendkívüli közlemény: Igazságok??? Vajon melyik az igaz? A tied? Az enyém, vagy azé, aki tagadja?... Sok sok kérdés, de nagyon kevés, vagy pedig fájdalmas válasz.

Üdvözöllek kedves olvasó!

Ebben a bejegyzésben most egy nagyon durva dolgot kívánok közzé tenni, ami mostanság nagyon átfolyik, és átrágódik az agyamon, és az egész lényemen. Ez pedig nem más, mint az igazságok. Most csak hadd nevezzem ezeket a dolgokat igazságnak. Elsőre bonyolultnak tűnik, de amúgy egy kis elmélyedés után már egyszerűbb lesz. Kedves olvasó! Most ezen alaposan gondolkodj el. Most csak magamból indulok ki.

Azok az információk, adatok, időpontok, helyszínek, személyek, és még számtalan más, ami ehhez a tudáshalmazhoz kapcsolódik. Egyszerűen a számomra csak itt-ott felfogható. Ezzel nem azt kívánom kijelenteni, hogy én vagyok a legokosabb, vagy legnagyobb tudású a Földön, vagy az Univerzumban. Erről szó sincs.

Csak arról van szó, hogy az a tudás, amit nagyon sok helyről kaptam, és kapok mindig folyamatosan egyszerűen egy hatalmas halmazba rendeződött már nálam. Sokkal nehezebbé vált számomra a Földi lét. Egyszerűen nem tudok semmilyen rossz dolog mellett úgy elmenni, hogy az rendben volna. Hiszen nincs egyáltalán rendben. Hiába érzem a földönkívüliek, és a többi segítőm társaságát. Ez valahogy mégsem elégséges már a számomra. Mintha én itt mindent túlhaladtam volna, és egyszerűen elvágyódnék.

Érzek itt még nagyon sok dolgot, mait még van amikor magam sem értek. Hiába kapok róla egyértelmű információt. Van amikor nem értem, hogy mégis ezt most miért kapom meg, és nem tudok vele mit kezdeni. Kerek 2 éve vagyok jelen ebben a "dologban". Magam ezt csak "dolognak" nevezem, mert egyszerűen nem találok rá más ráillő szót. És ez a dolog nagyon sok pozitív kellemes dolgot adott. De úgy érzem, hogy bizonyos dolgok még mindig nem értek meg bennem. Ezek az érések csakis az Isteni útmutatás követése által válnak lehetségessé... Másképp pedig nem.

És itt is az Isteni útmutatást nem szabad egy apróbb dologra korlátozni, ami csak a belsőhangot takarhatja, hanem lehetséges, hogy másik entitások is besegítenek. A magam esetében ezt is tapasztalom, és ahogy most írom le ezt a bejegyzést érzem, hogy engem nagyon szeretnek a körülöttem lévő nem fizikai entitások. Ezek elsősorban földönkívüliek, akikre néha én is értetlenül nézek, hogy mégis velem bizonyos dolgokat miért tesznek. Mármint nem mondanak el bizonyos dolgokat, amik érintenek, de érzem is, hogy ezt a Teremtő utasítására nem mondhatják el, mert különben csak jobban összezavarnának engem. Egyszerűen annyi impulzus ér engem, hogy nem győzöm őket feldolgozni. Ezért kérlek kedves olvasó, hogy ezután az írás után a megértésed kérem.

Most egy időre befejezem a blog bejegyzések írását, mert úgy érzem egyfajta szellemi/lelki határhoz érkeztem, ahol az írás nem tudja betölteni azt az űrt, ami már nálam az elmúlt 2 évben bőszen kitárult. Tapasztalatokat, és élményeket kell gyűjtenem, és élni a mindennapi életem. Annak tudatában, hogy majd a feladataimra vissza kell térnem, de az is jókor fog jönni, mint itt minden a Földön. Egyszerűen tovább kell képeznem magam, mert úgy érzem, hogy hiába választékos a kommunikációm. Egyáltalán nem fognak érteni sokan, mert egyszerűen nem értenek még a választékos szavaim ellenére sem. Ezeket a gondolatokat is mivel még nem mondhatom el úgy senkinek anélkül, hogy hülyének nem nézne ezért átmenetileg az írásaim is szünetelnek.

Köszönöm minden kedves olvasómnak, hogy nyomon követték az írásaimat, a könyvemet, és a videóimat is. Egy rövid időre felfogok hagyni most ezzel a projekttel, és elkezdem másfelé is mondjuk úgy, hogy fejleszteni magamat. Hiszen ilyen az emberi lét. Nem lehet csak egy-két apró dolognál leragadni.

Köszönöm a figyelmet!

Írta HUNFény

46. Bejegyzés: A magyarság erejének titka. A tapasztalataim, és a másik országok összefonódása velünk...

Üdvözöllek kedves olvasó!

Ebben a bejegyzésben egy nagyon átfogó témáról fogok neked írni, ami nem más, mint a magyarság erejének titka, amit magam is már lassan 2 éve tapasztalok, de nagyon lassan beérve értem csak meg, és veszem tudomásul, hogy nekem, mint egy magyarnak, és ezzel együtt a kollektív magyarságnak is mi az igazi ereje. Ami nem más, mint az önismeret.

Az elmúlt időszak is, amit egy másik országban töltöttem. Vagyis Németországban egy barátom, és a rokonai társaságában. Nagyon sok dolgot erősített meg bennem, és már kihalóban lévő tévhiteket is lerázott rólam, de olyan tempóval, mint amilyen maga egy szélvihar is jöhet. Egyszerűen nagyon sok visszaigazolás, tanítás, és iránymutatás érkezett meg hozzám. Amiket pusztán azért kaptam, mert az emberek között voltam, és ekkor értettem csak meg az igazi Egység fogalmát. Hiába vagyunk nyelvben, szem formában, színben, bőrszínben, vallásban, és mentalitásban is különbözőek. Egyszerűen ez csak 2%. Addig a többi, ami egyezik bennünk az 98%. Ezért is már nálam kiestek a paklikból az ideológiák, amik "jobbá", és "fejlettebbé" tehetik az embert. Az egyszerűen csak átmeneti vélt javulást eredményezhet, ha létrehozunk valamit, ami ideológiaként kezelünk, és beillesztünk az életünkbe.

A spiritualitás szemszögéből nézve ezt a dolgot, hogy a fejletlen, vagy fejletlenek csak egyszerűen kipróbálnak valamit, amitől úgy gondolják, hogy "jobbá", és "fejlettebbé" válik az életük. Ebből alakult ki a Földön a sok vallás, és a sok különböző ideológia is inkább, ami aztán megmutatta, hogy mit tud. Ezek közül is csak három késői ideológiát említenék, ami történelem formáló is volt az 1900-as évektől. Egészen az 1999-es évig. Ez pedig nem más, mint a nácizmus, a kommunizmus, és a liberalizmus. Most anélkül, hogy ítéletet mondanék bármelyik felől, mert mindben volt jó, és rossz elem, de előrébb vitte korlátozottan a társadalmat... Ami aztán idővel a legtöbb embernél a kiábrándultságot eredményezte, ami meg szintén egy nagyon erős, de egyben fájdalmas útjelző is. Mert ezzel indul el bennünk azaz érzés, hogy az öntudatunkra kell ébredni, és ez jobb esetben azt eredményezi, hogy az ember szellemileg tényleg fejlődni fog, és nem pedig megragadni egy bizonyos szinten. Ami egy öntudatlan (alvó) embernél egy másik ideológiába való (menekülésbe) csatlakozásában nyilvánul meg. Az öntudatos ember teljesen tudatába kerül, hogy Egyként képes létezni a világgal, és akkor már tudomásul is veheti magát a társteremtés erényét, és folyamatát is. Ezért is jutott, és jut el az emberiség oda, ahová kell. Természetesen csak akkor, ha tényleg azt akarjuk megteremteni a többi teremtő jellegű erővel, amit maga az Isten is akar. Ez múlik csak rajtunk.

Ez a magam szemszögéből azt jelenti csak, hogy nem lehet toporogni egy helyben soha. Ha bármi is működik a világon. Azt kell használnunk egészen addig, ameddig nem fog eljönni a lehetőség arra, hogy a másik jobb, és fejlettebb dolgokat használhassuk. Ezért is haladnak lassan előre a technológiai fejlesztések, mert az emberek ragaszkodnak (sokáig) a gyorsan elavuló dolgokhoz. Magam is ezt útmutatásba kaptam, hogy ameddig ez a korrupt, és szinte teljesen káros rendszer létezik. Addig a még működő elemeit használni kell, mert még nincs más helyette, ami felváltja azt. Aztán amint az emberek elméjébe, és szívébe is ez bevésődött, hogy fontos változtatni. Csakis ezután fog igazán változni minden. A magyaroknak is ez a baja, hogy nem alkalmazzák azt amijük van. Vagyis az önismeretüket a változtatás érdekében.

Inkább lavíroznak sok-sok szinte egymással 90%-ban megegyező gondolkodásforma követésében, és megélésében is. De ez valójában nem csupán tőlünk ered, és nem egyedüli jelenség ezen a világon. Hiszen mindenki is csak azt teszi, amit éppen tud. Mert csak azt látja éppen maga előtt. Különösen az USA-ban, és Európában van ez a jelenség erősen jelen. Ezt sokan globalizmusnak is nevezik. A többi ország a világ másik oldalán ezt csak nagyon részlegesen, vagy ultra minimálisan vette, vagy veszi át. Mert hiszen náluk ilyen fél éber állapot működik a kollektívájukban. Addig ez a kollektíva itt Európában amolyan 2/3-ad értelemben van ébren, és 1/3-as értelemben alszik. Ez az USA-nal pont, hogy fordítva van. Oszt ez nagyon erős ütközéseket fog eredményezni, mert hiszen félnek egymástól a sok illúzió következtében, amiben lehet látni a diplomáciai, és sok más jellegű ellenségeskedést is, ami csak szennyezi, és tönkreteszi csak az embert, és a Földet.

De most csak maradjunk Közép-Európában, mert hiszen itt élünk, és a körülöttünk élő népek is szinte teljesen megegyeznek velünk majdnem mindenben. Amit magam ebben a rövidke kis kiruccanásban láttam, hogy itt Európában két stílus létezik, amit magam csak Nyugat-Európainak, és Kelet-Európainak nevezek. Mert hiszen megvan a maga "védjegye". Megvallom őszintén. A nyelveken kívül szinte semmi különbséget nem láttam abban a három országnak a városaiban, és faluiban, ahol csak átutazóban voltam a nemzetközi vonattal. Ez a három ország Németországon kívül. Magyarország, Szlovákia, és Csehország. Németország pont, hogy ilyen eléggé érdekes módon, de belecsöppen a Kelet-Európai stílusba, és szépen átfolyik a Nyugat-Európaiba. Legalábbis, ahol én jártam ott ez a folyamat megy végbe. A hajdani Kelet-Németország (volt NDK) ebben a kettős átmenetben "fekszik". Ami azért nagyon paradox helyzetet képes teremteni. Ezért is én ebből kifolyólag nem látom egyáltalán indokoltnak, hogy egyes elemek, és kezdeményezések azt szeretnék, hogy Európa egy gigantikus állammá váljon. Pont ezek a kis apró (nyelvi) különbségek teremtenek egyéni hangulatot egy, és még sok más Európai országban.

Mivel sajnos más helyeket nem járhattam be. Ezért nem nagyon tudom fizikailag ezt bizonyítani, de úgy érzem, hogy a Lengyelország-Csehország-Szlovákia-Magyarország-Szlovénia vonal egyfajta nagyon erős vízválasztó. Mert hiszen érdekszférákra is épül sajnálatosan, de ha kitudnának a benne élő emberek dolgozni egy szimbiotikus kapcsolódást egymás felé az nagyon megkönnyítené Európa kollektívájának, hogy a 2/3-os ébrenlétből egészséges ébrenlétet csinálhasson. Oszt ezzel megtud maradni egészségben, és békében minden nép, és kultúra. Senkit sem érintene a tudatlan/tudatos asszimiláció/keveredés folyamata. Ami egy ilyen kontinensen pedig kezelendő kérdés, és nem pedig elhanyagolandó.

Magam minden országról úgy gondolkodom, hogy az mind egy sajátos környezettel, és elképzeléssel rendelkezik. Legyen az mondjuk most a jó, vagy rossz értelmezésében is saját. Sajnálatosan a történelem folyamán ezt nagyon figyelmen kívül hagyták/hagyják. Ezért is fenyeget az, hogy a világnak, amint eltávolítják mindannyian a közös határokat, akkor a kultúrák, és a nyelvek összefognak keveredni, ami pedig egyáltalán nem lehet jó kimenetelű, mert ezzel a Föld népe is túlzottan bekeveredik. Meg kell találni így egymás között a szimbiózis útját, mert csakis ezzel lehetséges egymás között egészséges nemzettudatot is kiépíteni, de egyszerre egészséges nemzetközösséget is felépíteni. Ezért is nem vagyunk annyira különbözőek egymástól. Csupán 2%-ban, ami az Univerzum szemszögéből egy kis apróság, és kis csoda, de viszont egy ember számára nagyon csodálatos dolog is tud ez lenni, ha így kezeli.

Magam ezt úgy kezelem, hogy minden népnek fenntartom a jogot a létre, mert hiszen az is Isten teremtése. Nem ítélkezem senki, és semmi felett sem. Legyen az múltbéli, vagy jelenkori személy/csoport, aki kárt tett tudatosan, vagy öntudatlanul egy nemzet bármilyen részében. És itt is jön képbe az a szemlélet, amit magam ekként vallok. Az egyén-család-közösség-nemzet-Föld kollektívájának szemlélete. Ez a szemlélet a magam szemszögéből nézve már sok bajra megoldást adott. De persze ezzel nem azt kívánom közölni, hogy én találtam fel a spanyolviaszt, aminek a nevében is benne van a spanyolok neve, és ezért már lehetetlen magaménak feltüntetni azt, ami nem is az enyém. Csakis a saját elképzeléseimet magam kezelem. A másik a másikét. Azaz az övét kezeli. Ez így van rendjén.

Ez az 5 nap is, amit itt nem Magyar földön töltöttem el. Nagyon sok számomra személyes megerősítést, és tanítást is hordozott. Ami miatt egyszerűen megértettem, hogy egymás tényleges tükörképei vagyunk. Még a nyelvek különbségének ellenére is. Mindenki egymás tükre, és tényleg tudunk egymás számára mindig új tanítást adni, ha elsőre észre sem vesszük azt.

Köszönöm a figyelmet!

Írta HUNFény